30. Az indigó Z generáció

Íme, elérkezett a 30. bejegyzés a blog időfolyamán egy több mint 2 hetes kihagyás után.
Ez alkalomból egy rendhagyó részben elmélkedő hangvitelű írást készítettem.
Központban továbbra is a kreativitás áll. Azon belül a mostani gyerekek.

Van egy nagyon látványos folyamat (nem csak) Magyarországon.

Az én időmben minden osztálynak meg voltak a csínytevői. Műveltünk kisebb, olykor pedig nagyobb őrültségeket.

Mi vagyunk az Y generáció(kb. az 1980-95-ig születettek), akik még játszottak az utcán a többi gyerekkel. Ment a grundfoci, az aki bújt aki nem, az ugróiskola, az adj király katonát, homokvár építés és sok minden más.

Otthon részt vettünk az ügyes-bajos házimunkákban és aztán ismerkedtünk a tűzzel, a vízzel, az elektromossággal és lenyúltunk ezt-azt a házból a bungaló berendezéséhez.

Az általános iskolában felettünk járók még bevállalósabb csínytevéseket követtek el.

Az alattunk járókon már látszódott valami. Valahogy egy kicsit másként viselkedtek mint mi az ő korszakukban.

Aztán elballagtunk és ezért nem hallottunk azóta a mostani általános iskolás gyerekekről.

Akinek van fiatalabb testvére az nyilván igen.

Aztán jött egy osztálytalálkozó, hosszú évek után először.

Ekkor volt alkalmunk beszélgetni a mostani iskolásokról.

A volt osztályfőnökünk jelenleg is osztályfőnöki posztot tölt be, ezért első kézben tudott beszámolni arról, hogy milyen rendesek a mai diákok, nincsen magatartás problémájuk. A kreativitásuk viszont nem jár toppon. A csínytevésekhez sem értenek, a Facebook használata pedig már alap dolog a mindennapjaikban.

Valami eltörött talán bennük? - Nem. Elő sem bújt.

A gyerekkorukat jóformán az internet és a TV mátrix világában töltik.

Megszűntek a korlátok! A kapitalizmusnak hála(?), a modern információs technikai eszközök már a 2-3 évesek számára is elérhetőek. A gondos szülő persze nem akar lemaradni ezekről, így minél előbb beszerzi ezeket a gépeket. Legyen szó táblagépről, okos telefonról, számítógépről - a mindent vagy semmit elve érvényesül.

Szóval nekiállnak pötyögni a képernyőn az ennivaló pöttöm emberpalánták. Manapság mindezt már 6 éves korára a gyerekek kb. 50%-a aktívan teszi(városi környezetben még magasabb ez az arány).

Pont az a bizonyos "jó dolgos" időszak nagy része veszik el emiatt: amikor a gyerek tele van ötletekkel, gondolatokkal, kérdésekkel, tanulási és megismerési vággyal, felfedező mentalitással és mindezeket teljes energiával és odaadással végzi(már ha hagyják).

A TV-ről(legfőképpen), a számítógépről, az okos telefonokról, a táblagépekről és az ehhez hasonló eszközökről tudni kell, hogy a használatuk közben a felhasználója agyi aktivitásának frekvenciája lesüllyed az Alfa tartományba. Ebben az állapotban igen nagyra nő a befogadóképessége az agynak, ami erősen hat a tudatalatti és a tudat fejlődésére egyaránt.

Ebben az állapotban könnyebben elhiszi az ember az "eléje rakott" információkat, legyen az igaz vagy hamis.

Ez a gyerekekre veszélyes különösebben, mert náluk még nincsenek meg azok a mentális védelmi vonalak amelyek egy átlag felnőttet többé-kevésbé megvédenek a manipulációtól.

Tehát nézi a gyermek naphosszat a TV-t, az internetet és óránként akár 100 reklámot is megtekint ezáltal. Az Alfa állapotban lévő gyerek pedig különösen fogékony ezekre a fogyasztásra ingerelő reklámokra.

A fogyasztáson kívül még azt is megmondják egy szemrebbenés nélkül a reklámarcok, hogy miként öltözzenek, miben higgyenek, mi a jó nekik, mit érezzenek, mit egyenek, mitől lesznek menőek, milyen a tökéletes ember és összegezve miként legyél jó fogyasztó.

Mindeközben meredten bámulják a képernyőt az üveges tekintetükkel. Ekkor már Alfában vannak.

A gyermek egy idő után első számú hobbiként, majd mindennapos hosszú órákon át tartó rutinszerű elfoglaltságként tekint a TV nézésre és az internetezésre.

Ezáltal már meg is történnek az első lépései társadalomtól való elszeparálódásnak, mégpedig egy steril környezetbe ahol nem vagy alig érik külső ingerek.

Aztán jön a közösségi médiába(Facebook, Twitter) való regisztráció. Ezt követi az online társkereső, mivel nem ismerkedett meg korábban a szomszéd gyerekekkel, méghozzá azért mert volt jobb dolga időközben, ami nem más bolt mint szörfölni a digitális felhőkön.

Ezek által ők már a virtuális világban növesztik gyökereiket, elhanyagolva a valóban értékes/megfogható fizikai világot.

Szóval van egy többé-kevésbé homogén Z generáció(megközelítőleg az 1996-2010-ig születettek), akiket alig ért valamilyen szélsőséges inger a való világban(nyilván vannak kivételek). Nincsen sokuknak érzéke arra, hogy felismerje a mögöttes ás hátsó szándékokat. Éppen ezért könnyebben manipulálhatóak.

Nem lehet, hogy éppen valakiknek pontosan ez a célja? Amikor már az írott szó is elhalni kezdett néhány országban, mert a kézzel való írást sem oktatják bizonyos iskolákban jelenleg. Ahelyett ott van a kapitalizmus egyik csodája, a táblagép.

Bezzeg régen pala tábla és palavessző voltak az elfogadott írásoktatási eszközök.

Hová jutottunk?!

Átgázoltunk a sztyeppén és épphogy elkezdtük érzékelni, hogy a mocsár nem olyan stabil mint amilyennek látszódott a távolból.

Elvesztik a gyerekek lassan az összes eszközt a kreativitásuk kiélésére.

Csupa ötösből áll lassan az ellenőrző füzetük, de mit ér mindez ha az élet leckéit nem tanulják meg.

Időközben mát felnőttek számára is elkezdtek színezőkönyveket gyártani, mert sokak annyira kreatív munkát végeznek, hogy idejük és erejük alig marad, hogy egy kreatív programot kitaláljanak maguknak.

Ezeket a színezőkönyveket(amelyek tényleg jók) azért hozták létre, mert az emberekben sok a feszültség és jó feszültségoldó a színezés. A feszültség pedig alapvetően kreativitás kiélésének hiányában alakul ki, amelyet saját magam is megtapasztaltam már.

Ha már oktatásnál tartunk... Az iskola mire készíti fel manapság a gyerekeket? Nem másra mint az életben, a rendszerben történő elhelyezkedésre.

Egy felprogramozható egységnek tekinti a kapitalista rendszer már a fiatal egyént is.

Mindez pedig oda vezet, hogy az életre nem készítik fel a gyerekeket, hanem csak a rendszerszintű gondolkodást sulykolják beléjük, sok-sok a legtöbbeknek felesleges sallanggal körítve.

Így aztán nem is csoda, hogy teljesen letaglózva összeomlanak, amikor "életük szerelme" szakít velük miután jól kihasználta őket.

Átverhetők pénzügyileg. Rájuk tukmálnak se perc alatt pár felesleges biztosítást, mert a kezed biztosan elfog törni és baleseted is lesz az utazásaid során. Otthon meg fog égetni a kenyérpirító, mert a lecsökkentett óraszámú technika órákon erre a munkavédelmi részre már nem jutott idő - legalábbis ezt próbálja nekik sugallni a kedves és meggyőző női munkatársak a biztosítóktól.

Nem baj. Fizet majd a biztosító. Minden 100. ember esetében, a többit meg zsebre rakja, mert sikerült bepaliztatni az emberkéinket azzal, hogy elültették a félelem magvait az elméjükben.

Ha az illető félreteszi a biztosításra szánt pénzt készpénz formájában egy biztos helyre, akkor nem bukhatja a befektetett pénzt. Ha mégis, akkor már összeomlott a világgazdaság.

Emberünk emelet még becsületes fogyasztó lévén mindig lépést tart a divattal, a technológiai fejlődéssel és beszerez minden e-péniszt növelő kacatot, amit aztán büszkén mutogat majd a közösségi hálón óriási mosoly közepette.

Az ipari konglomerátumok betalálnak a célba, amikor is sikeresen ültetik az ő termékükre irányuló birtoklási vágyat a fogyasztóba. Igen. A cégek többsége nem vesz emberszámba minket embereket, hanem csak "fogyasztók" vagyunk, egy adat a számítógép képernyőjén, egy szám az éves jelentésben, amit a befektetők nyálcsorgatva várnak rendszerint.

Szóval a gyermeket ezerféle képen tudják támadni, ha a szülői és a környezete ezt hagyja.

De mégis miben tudnánk segíteni az ifjú Z generációt, a művész lelkű indigó gyermekeket (illetve most már a /többségében/ 2010 után született Alfa generációt)?

Például:

- Tudatos neveléssel.

Kezdetben (első 3 év) foglalkozzunk annyit gyermekünkkel, amennyit tudunk.

Később már legyen ideje egy kicsit egyedül lenni, legyen társaságban eltöltött idő, közös játék, kirándulás a szabadban, a szokásostól olykor eltérő napi rutin és sok sok türelem.

Emellett biztosítani kell a gyerekeknek a kreativitása kiélésének lehetőségét.

Hadd rajzoljon, firkáljon tele lapok sokaságát, a homokozó kihagyhatatlan, vagy amit éppen szívesen csinál.

Tudnia kell emellett még nélkülözni dolgokat (nem egyből kapja meg az áhított új játékát) és a türelem se legyen idegen neki.

Fontos emellett még a szellemi kreativitásuk kiélésének biztosítása. Hadd képzeljenek el, álmodozzanak amiről akarnak. Ez persze csak úgy fog menni, ha a számítógép származékoktól távol tartjuk őket - ha más nem legalább pár óra erejéig a napi szabadidejük alatt.

Ha mégsem könnyű a teljes elszakadás, akkor kellenek legalább a heti 1 napon megtartott technológiamentes napok.

Ilyenkor mindenki a háztartásban hanyagolja a szórakoztató elektronikai eszközöket.

Előkerülnek a társasjátékok és emellett számos kreatív elfoglaltságot lehet ilyenkor végezni.

- Szűréssel.

Minél több reklámtól távol kell tartani a gyerkőcöt. A legjobb ha eltűnik a lakásból a TV.

Ehelyett marad a számítógép egy MVPS hosts fájl(Windows esetén) + ADBlock Plus reklám blokkoló böngésző bővítménnyel megspékelve.

Az okos telefonokra és táblagépekre (Android) is van már reklámblokkoló szoftver.

Az okos TV-kre nem véletlenül nem lehet ilyen szoftvert találni.

- A szeme láttára történő veszekedés határozottan rombolja az önbizalmát.

A tisztelt szülőknek éppen ezért kell megtalálniuk a közös nevezőt és egymáshoz idomulniuk egy egészséges mértékig. A gyerekek ezt megérzik, ezért a békés családi légkör kiegyensúlyozottabb gyermeket is jelent. Egy válás - legyen az írott, kimondott vagy hallgatólagos - megcsonkított gyermekfejlődést eredményez. Erre száz és száz példát látni az életben(kivételek itt is vannak, de erre nem érdemes építeni).

Szó mi szó - napjaink gyermekei sokkal több odafigyelést igényelnek mint korábban bármikor, mivel számos negatív tényező leselkedik rájuk.

A hagyományos elesések és zúzódások kellenek a gyereknek de, hogy a folyamatos információs terrornak nem érdemes őket kitenni, az biztos.

A gyerek ahogy felnő, úgy fog egyre kevesebb odafigyelést igényelni ilyen szempontból, ha már az elejétől fogva kellő odafigyeléssel és odaadással gondoskodunk róluk.

A gyerkőcök ezáltal sokkal szabadabban tudnak majd a későbbiekben élni és nem okoz majd nekik akkora traumát egy felmerülő nehézség, mint egy ilyen szempontból elhanyagolt fiatalember esetében szokott lenni az.

Az indigó generációnak fontos szerepe lesz az aranykor eljövetelében - ezt csak halkan teszem hozzá így az írásom végén.

Ezt a hosszúra sikerült bejegyzést inkább elgondolkodtatónak, mint szakmai színvonalú írásnak szánom.

14. Y2K32

Ekkor fog energetikailag révbe érni az új korszak felvezető szakasza.

Addig viszont van még tennivaló számtalan.

Nem azt fogom felsorolni, hogy milyen elemi és emberi hatások érhetik addig az emberiséget, hanem a kreativitásnak az átalakulásban betöltött szerepével kapcsolatba fogok írni.

Napjainkban már észrevehető, hogy kevesen mondják sikeresnek magukat.

Ez azért van elsősorban, mert pénzben mérik a sikerességüket.

Akiknek sok pénzük van, azok közül kevesen mondhatják úgy igazán boldognak magukat.

Mondhatni a pénz elveszi a lényeget.

Körül nézve a világban azt látni, hogy azok az emberek a boldogok – találták meg belső boldogságuk forrását – akik kiteljesültek az életükben a kreativitás által.

Ezek az emberek többségében olyan munkát végeznek amelyet szeretnek és jut szabad idejük a családjukra, a hobbijukra és saját magukra is (még ha nem is kiemelkedő a bérezésük vagy a bevételük).

Ők a szerencsések – mondhatjuk.

Azonban nem csak szerencse kérdése mindez.

A hozzáállásuk és a kitartásuk vitte el őket oda ahol épp tartanak.

Tartanak. Tartanak, mert nem áll le a fejlődésük, mivel képzik magukat és beleépítik a tapasztalataikat a munkájukba, az életükbe és a családjukba egyaránt.

Elismerik a hibáikat és törekednek azok megoldására.

Ez vajon hogyan kapcsolódik a jövőhöz? -vetődik fel a kérdés.

Úgy, hogy a fentebb körülírt élet és gondolkodásmódot folytató emberek esélyei jobbak a nagy változások idején.

Szeretik amit csinálnak, könnyebben alkalmazkodnak a változásokhoz és erős bennük a családi összetartozás érzése.

Régen, (néhol még ma is) a magyar ember meg tudta oldani a ház körüli ügyes-bajos dolgait.

Egy mai hasonlattal élve: –nem hívott dugulás elhárító szakembert, amikor nem folyt le a víz a lefolyón, hanem megoldotta egymaga vagy esetleg az egyik családtagja segítségét kérte.

Ezen kívül szántott-vetett, ruháját megjavította, elbánt a betolakodókkal és nem sűrűn járt az orvosnál.

Ez most ilyen formán furcsán hangzik, de nem ezt kell követnünk feltétlen, hanem amit az őseink is követtek.

Tehát, maradhat a modern technológia azon része – tudatosan használva – amely nem pusztítja a környezetünket.

Ne hagyjuk, hogy a kényelem vágyának rabszolgái legyünk – maradjunk szabad emberek.

8. December 21, a Fény napja

A téli napforduló, az év legsötétebb napja, amikor legkevesebb ideig látjuk a Nap fényét.

Ilyenkor végződik a spirituális és a csillagászati év, majd kezdődik egy új.

Ez a forduló pont.

December 22-én már új esztendőbe lépünk spirituálisan és egyre hosszabbak lesznek a nappalok.

Nem szabad ilyenkor sem megfeledkeznünk a teremtő énünkről.

Ilyentájt kevesebb az ötletelés, de a karácsonyi kollektív hangulat meghozza a vágyott lökést – és elindul az új év.

A téli napforduló az új év kezdetét és a fény erősödését hozza el másnapra.

Immár 8. alkalommal rendezik meg az immár nemzetközi fénylánc eseményt, amit a világ több táján is követnek már:

Fénylánc 2015

Fénylánc térkép

A tél a tervezés időszaka.

Elkészítjük terveinket a tavaszra, hogy újult erővel kezdhessünk a kert gondozásához.

Tervezzük a házfelújítást, saját projekteket, kirándulásokat, összejöveteleket és új hobbik iránt is érdeklődhetünk.

Ugyanakkor ilyenkor is fizikai kreativitásba lehet lendülni, legtöbbször benn a kályha melengette szobákban.

Van amikor kedvez(az idei évben sokszor) az időjárás és lehet taposni a kert talaján.

Én már el is végeztem a komposzt kijuttatását. Szétterítve jobban beérik és az esetleges nem kívánatos lakók is távoznak belőle(leginkább a lótetű szokott sok palántát elrágni).

Szóval elhordtam a felmagzott és már elszáradt gyomot, kiterítettem a komposztot, de volt időm kiszedni és újraültetni a csicsóka gumókat, eltettem a földbe a magszaporításra szánt növényeket. November elején fokhagymát is duggattam.

Minden nap szeretek kapcsolatban lenni a kerttel, mert nagyon megnyugtató a természetben járni-kelni-vetni-ültetni-aratni-nézelődni.

A kert egy igazi ötletelőhely. Ott szokott beugrani hogy milyen témával foglalkozzak a blogon és hogy milyen fejlesztéseket végezhetnék a növénytermesztési módszereimen.

Próbáljátok ki. 

Elég csak egy élő fa közelébe menni és gondolkodni a mindennapokon – aztán egyszer beugrik valami intuitív módon, amire nem is gondoltunk addig. Egy erdőnél tett látogatás esetén ez hatványozottan érvényes.

Ez az energia december 21-én el kezd újból erősödni.

Aki szeretetet sugároz egész évben, azt kevésbé viseli meg a sötétebb időszak, de neki is jólesik a feltöltődés. :)

A december 22. és január 2.(Vízkereszt) közötti 12 nap szimbolizálja az elkövetkező 12 hónap energiáit.

Ilyenkor óriási mindeninek a teremtő ereje. 

Itt tesznek sokan rossz fát a tűzre, ami kihat az elkövetkezendő 12 hónapjukra.

Tehát érdemes úgy viselkednünk ahogy azt elvárjuk másoktól és azt fogjuk visszakapni az elkövetkező évben.

Segítsünk másokon, a természeten, látogassuk meg rokonainkat hogy érezzék szeretetünket.

Ezáltal ők is jobb kedvre derülnek.

Nem véletlenül a Karácsony a szeretet ünnepe, azért mert az a szeretet kihatással van az elkövetkező év hangulatára.

A hangulat pedig mindenre.

5. A Kultúrális Kreatívok

A  Kulturális Kreatívok egy gyűjtő név.

Mindazokat takarja akik nem értenek egyet a jelenlegi társadalmi, gazdasági, pénzügyi vagy politikai berendezkedéssel.

Céljuk/célunk egy emberközpontú társadalom létrehozása.

A kreatív emberek többsége gyakorlatilag Kulturális kreatív, akik akkor érzik jól magukat ha a kreativitásukat nem gátolják nagyobb akadályok és ezáltal kiteljesedhetnek.

A vállalkozó emberek nagy része kreatív, mert ez a működési forma megkívánja azt, de nem mindegyik ilyen ember sorolható a Kulturális kreatívok közé.

A Kulturális kreatívnak lenni nem egy vallás vagy egy szekta, hanem egy életforma.

A Kulturális kreatívság egy életfelfogás, aminek alapja a többi ember és a természet iránt tanúsított szeretet és a tisztelet.

3. Mit kaphatunk a kreativitástól?

Remek példa erre a Zsaruellátó kezdeményezés ami már országos mértékeket öltött.

Ők is kreatívak, mert munkájukkal más embereket, jelen esetben a határ és könyékén dolgozó hatóságokat segítik.

Kaptak is sok pozitív visszajelzést a rendőröktől és katonáktól.

Köszönő leveleket és képeket is küldtek hálájuk jeléül a határon dolgozók a Zsaruellátó közönségének.

A példa jól szemlélteti, hogy a közös célok összehozzák az embereket.

Új barátokat szerezhetünk akik hasonlóan gondolkodnak.

Hálát kapunk azoktól akinek segítettünk.

Ha egy szomszéd kérésére levágjuk a füvet akkor hálás lesz ezért, mert segítettünk neki.

Ez ugyanígy fordítva is működik.

A természet meghálálja, ha tisztán tartjuk, ha nem szemetelünk, ha fákat ültetünk, ha kertet művelünk vegyszerek nélkül, ha nem zsákmányoljuk ki hanem igyekszünk megvédeni azt, ... és ha szeretjük az anyatermészetet.

Új élményeket és életszemléletet kapunk.

Barkácsoló kreatívként már másképp fogunk tekinteni egy darab lécre, egy famunkákkal foglalkozó könyvre vagy éppen a régi szerszámokra.

Aki szeret kötni az értékeli a nagymama megmaradt gombolyagjait és a kötőtűit.

Ha valamit szeretünk csinálni, akkor azt odaadással végezzük el.

Ez pozitívan hat a munkakedvünkre, önbizalmunkra és az egészségi állapotunkra is.

A stressz szinte nem is létezik ilyenkor. Ilyenkor él az ember igazán.

Kreativitásunkat akkor használjuk ki legjobban amikor olyan munkát végzünk amit igazán szeretünk.

A hobbik témaköre más, mert nem mindenki végezné szívesen a hobbiját egész munkaidejében.

Ezt ki kell tapasztalni mindenkinek egyénileg.

A nap végén mindig megnyugvással tölti el az embert, mikor azt tehette amit szeret csinálni – kiélhette kreativitását, teremthetett.

Amikor teremtünk, kreatívak vagyunk, adunk valamit, akkor vissza kapunk valami mást helyette.

Legyen az hála, szép környezet, kedves emberek, őszinte tekintetek vagy szívesség, előbb vagy utóbb vissza kapunk valamit – amire épp szükségünk van legbelül.

A citromfámat egy rokonomtól kaptam születésnapomra, mindenféle egyeztetés nélkül - spontán.

A szerszámaim fele rokonoktól örökölt darab - sok közülük több mint 20 éves.

1. Lelki Áttekintő

Mi vezéreli az embert az életben?

Szereti biztonságban, békében, tudni a környezetét.

Ezen kívül?

Mindenki szeret saját és szerettei előnyére változtatni az életén, legyen az a fizikai vagy a megfoghatatlan világ oldalán.

Véghez viszünk egész életre kiható változásokat a testi és lelki világunkban.

Gondolatainkkal elkalandozunk más világok vizeire, amelyek lehet hogy mégsem egészen a képzelet szüleményei.

Gondolhatok itt például Albert Einstein-re. Egy nagyszerű elme volt.

Filozófus, tudós és ebből is kifolyólag nagyon kreatív volt.

Megteremtette saját világát amiből sok részt még most sem értünk – amit nem írt le/ami nem jelent meg abból még kevesebbet.

Látta az összefüggést az ember és a világ között. Össze tudta kapcsolni ezt egy magasabb síkon.

Ma is rengeteg hasonló forradalmár él közöttünk. Közös bennük, hogy az anyagban nem csak az anyagot látják, hanem lehetőségeket a világ jobbá tételére.

Egy erdőségben élő ember mindaddig kertelhet az erdő által nyújtott lelki feltöltődésről egy erdőt még nem járt embernek, ameddig az utóbbi ember el nem megy és átéli azt az érzést.

A farengetegben tett látogatás után jó eséllyel pozitív véleménye lesz a kirándulásról a fást nem járt embernek.

Ugyanez figyelhető meg a kreativitással kapcsolatban is.

Amikor ráérez az ember hogy ő milyen alkotási formával van összhangban, az egy addig mélyen nyugvó melegséget – tüzet – fog felszínre hozni nála.

Ez a tűz a szeretet. A szeretet madara együtt jár a boldogság kék madarával és béke fehér galambjával.

Az illető kiegyensúlyozottabb lesz amikor azt teheti amit legbelül igazán szeret.

Tehát amikor az ember kreatívan él, teremt és szereti is amit csinál akkor az hozzátesz a személyéhez valami értékeset, kiegészíti, teljesebbé teszi őt.

Az ember társas lény – ez egy örök igazság.

Amikor egynél több ember összejön akkor... Lelki erejük megtöbbszöröződik, segítik, tanítják egymást. Ilyen alapokon működik pl. a csoport terápia és a csapatépítő tréning.

Egységben az erő. Az összetartozás érzése egy magasabb szellemi szintre emeli a társaságot vagy ahogy a tudósok fogalmaznak: - Emeli a rezgésszintjüket.

A magyarsághoz -mint ősi élet szemlélethez- szorosan kapcsolódó belső üzenettel rendelkező Avatar film is ezt mutatja meg.

Az összetartozás érzésének hatalmas erejét.

Egy népként szabadították fel Pandora őslakói magukat, annak ellenére hogy kb 2 tucatnyi klánból kovácsolódtunk össze.

1:40-től kezdődik a történet lényegi része:

A teljes filmben benne van még sok-sok hasznos utalás a jelenlegi társadalmunkkal kapcsolatban.

Akik már látták azoknak érdemes még egyszer újranézni és más szemszögből értelmezni annak a tartalmát.

A magyar nép több tucat törzsből és nemzetiségből állt össze az évezredek során, mégis egy nemzetként szállt szembe hosszú időn át elnyomóival.

Ez csak annak a bizonyos összetartó erőnek a létezésével volt lehetséges.

Mert valami építettek és nem romboltak. Kreatívak voltak, felépítették és azt megtartották a maga teljességében 1000 évvel ezelőttig.

Ez a kis történelmi kitérő azt sugallja, hogy kellő kreativitásra való ráérzéssel mindenki képes változtatni a saját életén - csoportosan pedig még inkább.

Ez egy folyamat.

Senki se keressen egy nagy célt mint végállomás, ez annál sokkal összetettebb.

Átélni, haladni az önmegvalósítás útján.

Idővel megtalálja az ember a kreatív énjét ott belül. A kérdés az hogy meg-e tartja?

Ti megtaláltátok már az utat a kiteljesedéshez/kreativitáshoz?