26. Fülhallgató fejlesztések

Már közel 1 évtizede használok fülhallgatókat  a számítógéphez és az mp3-hoz, ezáltal időközben megtapasztaltam a fülhallgatók gyenge pontjait.

Ilyen például a kábelek megtörése, szakadása, a felirat lekopása és gyenge minőség esetén a fülhallgató szétesése.

Próbáltam már pár megoldást és ezek közül kettő kerül itt bemutatásra amit jelenleg nagy megelégedéssel használok.

Tipikus hiba, hogy 1-2 év aktív használat után lekopik a felirat a fülhallgató végéről, így van pár eset amikor fordítva kerül bele a fülünkbe.

A középkategóriás fülhallgatóknál már feltűnik ilyenkor a fülhöz nem illeszkedő forma.

Így vagy úgy, egy egyszerű és ingyenes megoldással ezen lehet segíteni.

Annyit kell tenni, hogy egy 3-5 cm hosszúságú kábel összefogó drótot kell rátekerni az egyik(nálam a bal) fülhallgató vezetékére.

Ez így rátekert drót tapintással történő fülhallgató azonosítást is lehetővé teszi, tehát a gyengén látóknak is kedvező ez a megoldás.

Ez a megoldás alkalmazható fejhallgatók esetében is ugyanilyen módon, csak ott kicsit hosszabb drótot kell alkalmazni.

A másik kellemetlenség amit nemrég megszüntettem, az a kábel y elágazásnál történő túlfeszítése, tekeredése.

Ez a túlfeszítő erő akkor érvényesül, amikor az ember berakja fülébe és szétválassza a sokszor összetekeredő kábeleket.

Ehhez egy kisebb tejgumit használtam, amit a piaci zöldségfélék zöld száruknál fogva történő kötegeléshez használnak. A vastagabb postás gumi ugyanúgy alkalmas erre a célra.

Az a lényeg, hogy tejgumi és ne befőttes gumi legyen, mert ez utóbbi gyorsan megadja magát.

Persze ha csak befőttes gumi van otthon akkor az is megfelel jobb híján.

A tejgumi két oldalát ráhurkoltam a két vezetékre és rászorítottam ahogy lehetett.

Így nem csúszik ki belőle a vezeték.

A két kábel összetekeredése ezzel a módszerrel majdnem teljesen megszűnt.

Ehhez még hozzájárul az is, hogy nem kell gondolkodjak, hogy melyik fülembe rakjam be az adott fülhallgatót(az előbbi megoldás miatt), így nem tekergetem azokat össze-vissza.

Ez a megoldás ugyanúgy alkalmazható fejhallgatók estében is.

Íme:

A házilag továbbfejlesztett fülhallgató.

A gumi és a kötöződrót színe a lehetőségünk és ízlésünk szerint változtatható.

A jelöléshez használt drót színe jobb ha elüt a fülhallgató vezetékének színétől, így megkönnyítve a távolból történő vizuális azonosítást.

A kivitelezés minősége is tovább javítható.

Ráadásként ezekkel a megoldásokkal pár másodperc idő is megtakarítható, így több idő marad az aktuális feladatra (és a szórakozásra :) ) koncentrálni.

Nem kell többet a fülhallgató végét lesni, hogy most melyik a balos, melyik a jobbos hangszóró és az y utáni kábelrész kibogozásával sem majd bajlódni.

Ráadásul optimális esetben ingyen van az egész.

Ezek a megoldások alkalmazhatóak fül és fejhallgatóhoz, legyen az telefonhoz, számítógéphez, laptophoz, táblagéphez vagy a többi kütyühöz való hangszórópár.

20. Hatékony PC - Aerodinamika a gépházban

Egy asztali számítógépház esetében az aerodinamikus légáramlás jobb hatásfokú hűtést eredményez.

Ez alatt az értendő, hogy csak a hűteni kívánt objektumok vannak a légáramlás útjában.

Az aerodinamika röviden légáramlás tényezőt jelent - azt, hogy mennyire tud ellenállás mentesen eljutni a levegő A pontból B pontba.

Azonban vannak hűtőblokkok és melegedő komponensek amelyeknél minél több hűvösebb levegő kell áthaladjon, ezért a levegő útjában kell legyenek.

A hűtendő komponenseken kívül az összes feleslegesen útban lévő tárgy csak rontja a hűtés hatékonyságát.

Ide kell eljusson a levegőáram nagy része egy számítógépházon belül:

- Processzor, videokártya, alaplap, merevlemez, RAM - a felsorolás a melegedés átlagos mértéke szerint történt.

A tápegységet direkt nem írtam bele, mert manapság az alsó tápegységes ATX gépházak vannak elterjedve a piacon.

Az alsó tápos elrendezés által külön légcsatornája van a tápegységnek, így hatékonyabban működik a tápegység hűtése.

Közvetlenül a gépház alatti levegőt szívja be a tápegység ventilátora, ami aztán a gépház hátulján távozik a perforált lemezen keresztül.

Abban az esetben, ha felső tápegységes gépház áll rendelkezésre, akkor figyelni kell a jó légellátásra.

Ilyenkor gépház elülső és/vagy alsó részébe érdemes beszerelni és bekötni 1-2 db ventilátort, ha nincsen.

A nagyobb melegedő komponenseknél (processzor, videokártya) az esetek nagy részében ventilátor és hűtőborda kombinációjával valósul meg a kellő hűtőteljesítmény.

Ezeknek az alkatrészeknek nem kell aktív hűtés, mert alig melegednek:

- Kábelek, SATA SSD.

Ehhez hasonlóan érdemes elrendezni a kábeleket egy alsó tápegységes gépház esetén:

Rendezett gépházbelső

Látható, hogy a kábelek el vannak hátul vezetve a kábelmenedzsmenttel is ellátott gépházban.

Kihasználva a kábelelvezető furatok többségét, el van vezetve:

- az alaplaphoz csatlakoztatott 24 és 8 érintkezős ATX tápkábel,

- a videokártyára csatlakoztatott 6+2 érintkezős tápkábel,

- a SATA tápkábelek,

- a SATA adatkábelek,

- a ventilátor kábelei

- és az előlapi panel csatlakozói.

1 db energiatakarékos merevlemez dolgozik a képen látható konfigurációban.

A második merevlemezt a gépház merevlemez dokkolójával szoktam csatlakoztatni a rendszerhez.

Az SSD, amire az operációs rendszer és néhány programok kerültek, az hátul a kábelek mentén van beágyazva:

Kábelmenedzsment és SSD

Az a tapasztalatom, hogy az ilyen módon elhelyezett SSD hidegebb tud maradni a nagyobb terhelések alkalmával.

A Samsung 830-as SSD alumínium háza is sokat segít az eszköz hidegen tartásában.

Észrevehető még, hogy nem használok kábelkötegelőket, hanem az gyártók által az új termékek kábeleinek összekötözésére használt drótokat használom. Ez a megoldás szerszám és roncsolás nélkül oldható kötést eredményez.

1-0 a kreativitás, az újrahasznosítás és a környezetvédelem javára. :)

A hűtés és az aerodinamika szempontjából szükséges még:

- Portalanítani kell a gépházat és annak minden alkatrészét, beleértve a tápegységet is. Ezt legegyszerűbben - óvatosan - sűrített levegővel lehet megtenni. Flakonos kiszerelésben is kapható informatikai és hobbiboltokban.

Ha van otthon levegő kompresszor, akkor maximum 2-3 Bar nyomással tessék dolgozni, méghozzá kb. 15 cm-es távolságból, mert egyes alkatrészekben kárt okozhat az erős légáram.

Vigyázni kell, hogy a légáram ne pörgesse fel a ventilátorokat, mert nem tesz jót a csapágyaknak.

Ezt elkerülendő (például) egy szívószállal meg kell támasztani a ventilátor lapátkerekét.

- Az sem mindegy, hogy hol vannak elhelyezve a ventilátorok és merrefelé továbbítják a levegőt.

A képen látható konfigurációban a videokártya a processzor felé fújja a levegőt, majd a hátsó ventilátor fújja ki azt a gépházból.

A melegebb nyári idők alatt a processzorhűtőblokk jobb oldalára szokott felkerülni egy 12 cm-es ventilátort, hogy hűvösebben tartsa a processzort.

Egy összefoglaló lista a műveletekről:

- portalanítani sűrített levegővel a gépházat,

- elvezetni a kábeleket úgy, hogy ne álljanak a légáramlás útjában,

- a nem használt kábeleket is elrakni a légtömegek útjából,

- kiszerelni a nem használt alkatrészeket pl.: a kivehető HDD keretet (az első képen látható módon),

- ventilátor cseréje, ha szükséges.


Frissítés: 
Hogy is hagyhattam ki?!:
A számítógép portalanítására megfelel egy kézi pumpa is.

Mert a szegény ember vízzel főz - vagyis használd azt ami épp van otthon.

Ilyenkor előnyös ha van egy szűkítő adapter a pumpa végére rakva. Olyan adapter amellyel a labdákat vagy a nem motorszelepes(hagyományos) biciklik kerekét szokták felfújni.
A vásárokon rendszerint szokott lenni ilyen szűkítőadapter, tehát ha van egy kézi pumpa otthon, akkor már csak ezt kell megfenni hozzá.
Habár ilyenkor kell másvalaki is aki pumpál miközben folyik a portalanítás.
Fél kézzel sem lehetetlen pumpálni, de feleannyi ideig nem győzi az ember.

Ennél jobb az egyszemélyes megoldás, amihez csak egy lábpumpa (autókhoz használnak ilyet) és egy szűkítőadapter szükséges.
Ezzel a módszerrel már egyedül is lehet dolgozni, nem kell olyan sűrűn pumpálni és a légnyomás is nagyobb lesz valamivel.

Még valami: Kint portalanítsuk a gépházat, de ne a szomszéd orra alatt. :)

18. Mágnes ajtózár és a barkácsolt ragasztópisztoly

Őszintén szólva, évek óta kerülgetem a magától kinyíló mágneszáras ajtókat.

Olykor a fejem búbja vagy a lában adja a másikat a szekrény ajtónak attól függően, hogy milyen magasságban van az a szekrényajtó.

Ezért nekiláttam felújítani a kinyílást gátló kis eszközöket.

Mint rájöttem és a szakirodalomban is olvastam: a mágnesek idővel veszítenek az erejükből, de leglátványosabban akkor, amikor kifejtik a hatásukat egy mágnesezhető anyagra(vas és acél).

A mágnes gyengülése függ a fajtájától, hogy milyen ritkaföldfémből készült és mennyi ideig érintkezett a mágnesezhető anyaggal.

Egy szekrényajtónál ez szinte állandóan érvényesül.

Ráadásul az itthoni 20-30 éves szekrények esetében alapból gyengébb erősségű ferritmágneseket alkalmaztak. Nyilván az ajtók könnyebb nyithatósága miatt, a komfortos használat érdekében.

Azt hozzá kell tenni, hogy az ajtó tartó pántok kikoptak, kilazultak és a bútorlap/fa is deformálódott minimálisan ezeknél a veterán bútoroknál. Ezek is közrejátszanak a nehézkes becsukáshoz.

A mágnes kísérleteimből megmaradt néhány erős neodímium mágnes, így adott volt a lehetőség a cserére.

A cseremágnesek szerencsére pont beleillettek szélesség szempontjából a régi mágneseket tartó műanyag tokokba. Két oldalról alkalmaztam némi meleg ragasztót a mágnesek rögzítéséhez.

A visszaszerelés után ilyen képet mutat a mágneszár:

A ragasztást egy improvizált ragasztópisztollyal végeztem el.

Ezt, a saját készítésű ragasztópisztolyt még azért készítettem, mert volt itthon 2db ragasztórúd és nem volt anyagi forrásom a ragasztópisztoly beszerzésére.

Illetve ilyennel még nem ragasztottam ezelőtt, így nem akartam zsákbamacskát venni, ezért összeraktam egy házi készítésű variánst.

Így néz ki:

Az eszköz egy öngyújtó, némi sörös doboz alumíniumból készült tölcsérforma és némi textil ragasztószalag összekombinálásával készült el.

Az a kis fehér rúd ott bal oldalt a majdnem elfogyott ragasztórúd.

Nem szabad elfelejteni, hogy az ajtók a mágnescserétől még nem lesznek önműködőek - továbbra is be kell csukni azokat. :)

Kinyílni viszont nehezebben fognak, az biztos.

15. Rumli a kamrában – polcépítés

Ahol van, ott általában a raktárhelyiség és/vagy a kamra a legszétszórtabb helyiség, főleg ha nincs elég polc ahová lehet pakolni.

Nálam is ez volt a helyzet tavaly és tavalyelőtt is.

A tavaly berakott két polc és az egy asztal már betelt, belaktam.

Neki is láttam szelektálni, de a nagy összepakolás, elpakolás után is kevés a férőhely és nagy a tömörülés-nyomorgás.

Szóval, elkezdetem szétszortírozni amit nem odavalónak gondoltam.

Aztán, mivel megkaptuk az új szelektív hulladékgyűjtő kukánkat, úgy tele is raktam papírhulladékkal, lapított műanyag flakonokkal, pár nem sokra használható üveggel és egy rakás fényes-színes újsággal ami még begyújtásra sem jó.

Na jó, esetleg nyílvessző fogónak jók ezek a fényes-színes lapok, de azt már készítettem kartonpapír hulladékból, így már nem kell. :)

Mire a végére értem már tudtam, hogy kelleni fog egy polc, mert még így is nagy a tömörülés a kamrában.

Neki is láttam faanyagot keresni hozzá, ami nem egy egyszerű feladat.

Innen-onnan összeszedtem pár régi padlódeszkát és felújítások miatt volt két teljes szál bramakléc is itthon.

A két bramakléc kicsit vastagabb a tetőlécnél, ezért pont alkalmas volt a polc 4 lábának.

A 2 db 405 cm-es lécet félbe vágtam.

A padlódeszkákból készítettem 3 pár polcdeszkának valót.

Kellett még néhány régi de még használható tetőléc, hogy az egyes szintek áthidaló, összekötő és merevítő elemeit elkészítsem.

Az összeillesztés és az összeszegelés a munka legizgalmasabb része, mert olyankor nagyon látványos a folyamat előrehaladása.

Az építésről pár kép:

Az elkészült polc be lett állítva, háttérben a zsúfoltság sarkával :)

Nem szépségversenyre készült darab, de egy festés után újabbnak fog hatni.

Amikor marad majd festék azt rá fogom kenni.

Azóta már telepakoltam a polcot. :)