Ez alkalomból egy rendhagyó részben elmélkedő hangvitelű írást készítettem.
Központban továbbra is a kreativitás áll. Azon belül a mostani gyerekek.
Van egy nagyon
látványos folyamat (nem csak) Magyarországon.
Az én időmben minden
osztálynak meg voltak a csínytevői. Műveltünk kisebb, olykor
pedig nagyobb őrültségeket.
Mi vagyunk az Y
generáció(kb. az 1980-95-ig születettek), akik még játszottak az
utcán a többi gyerekkel. Ment a grundfoci, az aki bújt aki nem, az
ugróiskola, az adj király katonát, homokvár építés és sok
minden más.
Otthon részt vettünk
az ügyes-bajos házimunkákban és aztán ismerkedtünk a tűzzel, a
vízzel, az elektromossággal és lenyúltunk ezt-azt a házból a
bungaló berendezéséhez.
Az általános
iskolában felettünk járók még bevállalósabb csínytevéseket
követtek el.
Az alattunk járókon
már látszódott valami. Valahogy egy kicsit másként viselkedtek
mint mi az ő korszakukban.
Aztán elballagtunk és
ezért nem hallottunk azóta a mostani általános iskolás
gyerekekről.
Akinek van fiatalabb
testvére az nyilván igen.
Aztán jött egy
osztálytalálkozó, hosszú évek után először.
Ekkor volt alkalmunk
beszélgetni a mostani iskolásokról.
A volt osztályfőnökünk
jelenleg is osztályfőnöki posztot tölt be, ezért első kézben
tudott beszámolni arról, hogy milyen rendesek a mai diákok,
nincsen magatartás problémájuk. A kreativitásuk viszont nem jár
toppon. A csínytevésekhez sem értenek, a Facebook használata
pedig már alap dolog a mindennapjaikban.
Valami eltörött talán
bennük? - Nem. Elő sem bújt.
A gyerekkorukat
jóformán az internet és a TV mátrix világában töltik.
Megszűntek a korlátok!
A kapitalizmusnak hála(?), a modern információs technikai eszközök
már a 2-3 évesek számára is elérhetőek. A gondos szülő persze
nem akar lemaradni ezekről, így minél előbb beszerzi ezeket a
gépeket. Legyen szó táblagépről, okos telefonról, számítógépről
- a mindent vagy semmit elve érvényesül.
Szóval nekiállnak
pötyögni a képernyőn az ennivaló pöttöm emberpalánták.
Manapság mindezt már 6 éves korára a gyerekek kb. 50%-a aktívan
teszi(városi környezetben még magasabb ez az arány).
Pont az a bizonyos "jó
dolgos" időszak nagy része veszik el emiatt: amikor a gyerek
tele van ötletekkel, gondolatokkal, kérdésekkel, tanulási és
megismerési vággyal, felfedező mentalitással és mindezeket
teljes energiával és odaadással végzi(már ha hagyják).
A TV-ről(legfőképpen),
a számítógépről, az okos telefonokról, a táblagépekről és
az ehhez hasonló eszközökről tudni kell, hogy a használatuk
közben a felhasználója agyi aktivitásának frekvenciája
lesüllyed az Alfa tartományba. Ebben az állapotban igen nagyra nő
a befogadóképessége az agynak, ami erősen hat a tudatalatti és a
tudat fejlődésére egyaránt.
Ebben az állapotban
könnyebben elhiszi az ember az "eléje rakott"
információkat, legyen az igaz vagy hamis.
Ez a gyerekekre
veszélyes különösebben, mert náluk még nincsenek meg azok a
mentális védelmi vonalak amelyek egy átlag felnőttet
többé-kevésbé megvédenek a manipulációtól.
Tehát nézi a gyermek
naphosszat a TV-t, az internetet és óránként akár 100 reklámot
is megtekint ezáltal. Az Alfa állapotban lévő gyerek pedig
különösen fogékony ezekre a fogyasztásra ingerelő reklámokra.
A fogyasztáson kívül
még azt is megmondják egy szemrebbenés nélkül a reklámarcok,
hogy miként öltözzenek, miben higgyenek, mi a jó nekik, mit
érezzenek, mit egyenek, mitől lesznek menőek, milyen a tökéletes
ember és összegezve miként legyél jó fogyasztó.
Mindeközben meredten
bámulják a képernyőt az üveges tekintetükkel. Ekkor már
Alfában vannak.
A gyermek egy idő után
első számú hobbiként, majd mindennapos hosszú órákon át tartó
rutinszerű elfoglaltságként tekint a TV nézésre és az
internetezésre.
Ezáltal már meg is
történnek az első lépései társadalomtól való
elszeparálódásnak, mégpedig egy steril környezetbe ahol nem vagy
alig érik külső ingerek.
Aztán jön a közösségi
médiába(Facebook, Twitter) való regisztráció. Ezt követi az
online társkereső, mivel nem ismerkedett meg korábban a szomszéd
gyerekekkel, méghozzá azért mert volt jobb dolga időközben, ami
nem más bolt mint szörfölni a digitális felhőkön.
Ezek által ők már a
virtuális világban növesztik gyökereiket, elhanyagolva a valóban
értékes/megfogható fizikai világot.
Szóval van egy
többé-kevésbé homogén Z generáció(megközelítőleg az
1996-2010-ig születettek), akiket alig ért valamilyen szélsőséges
inger a való világban(nyilván vannak kivételek). Nincsen sokuknak
érzéke arra, hogy felismerje a mögöttes ás hátsó szándékokat.
Éppen ezért könnyebben manipulálhatóak.
Nem lehet, hogy éppen
valakiknek pontosan ez a célja? Amikor már az írott szó is
elhalni kezdett néhány országban, mert a kézzel való írást sem
oktatják bizonyos iskolákban jelenleg. Ahelyett ott van a
kapitalizmus egyik csodája, a táblagép.
Bezzeg régen pala
tábla és palavessző voltak az elfogadott írásoktatási eszközök.
Hová jutottunk?!
Átgázoltunk a
sztyeppén és épphogy elkezdtük érzékelni, hogy a mocsár nem
olyan stabil mint amilyennek látszódott a távolból.
Elvesztik a gyerekek
lassan az összes eszközt a kreativitásuk kiélésére.
Csupa ötösből áll
lassan az ellenőrző füzetük, de mit ér mindez ha az élet
leckéit nem tanulják meg.
Időközben mát
felnőttek számára is elkezdtek színezőkönyveket gyártani, mert
sokak annyira kreatív munkát végeznek, hogy idejük és erejük
alig marad, hogy egy kreatív programot kitaláljanak maguknak.
Ezeket a
színezőkönyveket(amelyek tényleg jók) azért hozták létre,
mert az emberekben sok a feszültség és jó feszültségoldó a
színezés. A feszültség pedig alapvetően kreativitás kiélésének
hiányában alakul ki, amelyet saját magam is megtapasztaltam már.
Ha már oktatásnál
tartunk... Az iskola mire készíti fel manapság a gyerekeket? Nem
másra mint az életben,
a rendszerben
történő elhelyezkedésre.
Egy
felprogramozható egységnek tekinti a kapitalista rendszer már a
fiatal egyént is.
Mindez
pedig oda vezet, hogy az életre nem készítik fel a gyerekeket,
hanem csak a rendszerszintű gondolkodást sulykolják beléjük,
sok-sok a legtöbbeknek felesleges sallanggal körítve.
Így
aztán nem is csoda, hogy teljesen letaglózva összeomlanak, amikor
"életük szerelme" szakít velük miután jól kihasználta
őket.
Átverhetők
pénzügyileg. Rájuk
tukmálnak se perc
alatt pár felesleges biztosítást, mert a kezed biztosan elfog
törni és baleseted is lesz az utazásaid során. Otthon meg fog
égetni a kenyérpirító, mert a lecsökkentett óraszámú technika
órákon erre a munkavédelmi részre már nem jutott idő -
legalábbis ezt próbálja nekik
sugallni a kedves és
meggyőző női munkatársak
a biztosítóktól.
Nem
baj. Fizet majd a biztosító. Minden 100. ember esetében, a többit
meg zsebre rakja, mert sikerült bepaliztatni az emberkéinket azzal,
hogy elültették a félelem magvait az elméjükben.
Ha
az illető félreteszi a biztosításra szánt pénzt készpénz
formájában egy biztos helyre, akkor nem bukhatja a befektetett
pénzt. Ha mégis, akkor már összeomlott a világgazdaság.
Emberünk
emelet még becsületes fogyasztó lévén mindig lépést tart a
divattal, a technológiai fejlődéssel és beszerez minden e-péniszt
növelő kacatot, amit aztán büszkén mutogat majd a közösségi
hálón óriási mosoly közepette.
Az
ipari konglomerátumok betalálnak a célba, amikor is sikeresen
ültetik az ő termékükre irányuló birtoklási vágyat a
fogyasztóba. Igen. A cégek többsége nem vesz emberszámba minket
embereket, hanem csak "fogyasztók" vagyunk, egy adat a
számítógép képernyőjén, egy szám az éves jelentésben, amit
a befektetők nyálcsorgatva várnak rendszerint.
Szóval
a gyermeket ezerféle képen tudják támadni, ha a szülői és a
környezete ezt hagyja.
De
mégis miben tudnánk segíteni az ifjú Z generációt, a művész
lelkű indigó gyermekeket (illetve most már a /többségében/ 2010
után született Alfa generációt)?
Például:
-
Tudatos neveléssel.
Kezdetben
(első 3 év) foglalkozzunk annyit gyermekünkkel, amennyit tudunk.
Később
már legyen ideje egy kicsit egyedül lenni, legyen társaságban
eltöltött idő, közös játék, kirándulás a szabadban, a
szokásostól olykor eltérő napi rutin és sok sok türelem.
Emellett
biztosítani kell a gyerekeknek a kreativitása kiélésének
lehetőségét.
Hadd
rajzoljon, firkáljon tele lapok sokaságát, a homokozó
kihagyhatatlan, vagy amit éppen szívesen csinál.
Tudnia
kell emellett még nélkülözni dolgokat (nem egyből kapja meg az
áhított új játékát) és a türelem se legyen idegen neki.
Fontos
emellett még a szellemi kreativitásuk kiélésének biztosítása.
Hadd képzeljenek el, álmodozzanak amiről akarnak. Ez persze csak
úgy fog menni, ha a számítógép származékoktól távol tartjuk
őket - ha más nem legalább pár óra erejéig a napi szabadidejük
alatt.
Ha
mégsem könnyű a teljes elszakadás, akkor kellenek legalább a
heti 1 napon megtartott technológiamentes napok.
Ilyenkor
mindenki a háztartásban hanyagolja a szórakoztató elektronikai
eszközöket.
Előkerülnek
a társasjátékok és emellett számos kreatív elfoglaltságot
lehet ilyenkor végezni.
-
Szűréssel.
Minél
több reklámtól távol kell tartani a gyerkőcöt. A legjobb ha
eltűnik a lakásból a TV.
Ehelyett
marad a számítógép egy MVPS hosts fájl(Windows esetén) +
ADBlock Plus reklám blokkoló böngésző bővítménnyel
megspékelve.
Az
okos telefonokra és táblagépekre (Android) is van már
reklámblokkoló szoftver.
Az
okos TV-kre nem véletlenül nem lehet ilyen szoftvert találni.
-
A szeme láttára történő veszekedés határozottan rombolja az
önbizalmát.
A
tisztelt szülőknek éppen ezért kell megtalálniuk a közös
nevezőt és egymáshoz idomulniuk egy egészséges mértékig. A
gyerekek ezt megérzik, ezért a békés családi légkör
kiegyensúlyozottabb gyermeket is jelent. Egy válás - legyen az
írott, kimondott vagy hallgatólagos - megcsonkított
gyermekfejlődést eredményez. Erre száz és száz példát látni
az életben(kivételek itt is vannak, de erre nem érdemes építeni).
Szó
mi szó - napjaink gyermekei sokkal több odafigyelést igényelnek
mint korábban bármikor, mivel számos negatív tényező leselkedik
rájuk.
A
hagyományos elesések és zúzódások kellenek a gyereknek de, hogy
a folyamatos információs terrornak nem érdemes őket kitenni, az
biztos.
A
gyerek ahogy felnő, úgy fog egyre kevesebb odafigyelést igényelni
ilyen szempontból, ha már az elejétől fogva kellő odafigyeléssel
és odaadással gondoskodunk róluk.
A
gyerkőcök ezáltal sokkal szabadabban tudnak majd a későbbiekben
élni és nem okoz majd nekik akkora traumát egy felmerülő
nehézség, mint egy ilyen szempontból elhanyagolt fiatalember
esetében szokott lenni az.
Az indigó generációnak fontos szerepe lesz az aranykor eljövetelében - ezt csak halkan teszem hozzá így az írásom végén.
Ezt
a hosszúra sikerült bejegyzést inkább elgondolkodtatónak, mint
szakmai színvonalú írásnak szánom.
