16. Tavasz jelző szárnyas lakók

Van errefelé veréb és (házi/vad) galamb egyaránt, de fecske annál kevesebb.

Már több mint 10 éve, hogy leesett az utolsó füstifecske fészek is itthon (szerencsére fecskék nélkül).

A mésszel festett falak sem biztosítottak már kellő tartást a fészeknek mert a szép gömbölyded verebek befészkelték magukat oda.

A fecskefészek falait ők nem javították meg, de szívesen behurcolkodtak oda, ezért meg volt az eredmény - a "fészekbomba" majdnem a kutyák tálkájába pottyant.

Az itteni agyagos föld kifejezetten előnyös a fecskék fészek építéséhez.

Amikor ez a vizes föld kiszárad majd megköt, akkor azt kapával is nehéz felverni.

Esetleg csákánnyal. :)

Ráadásul ennek a legjavát, az iszapot használják fel (olykor némi száraz növényi résszel keverve) a fészkeik építéséhez a szárnyas barátaink, legyen szó molnárfecskéről vagy füstifecskéről.

Szóval történt ami történt, de az idei évben viszont láthatok egy fecskepárt itthon.

Igaz, ők molnárfecskék, de épp olyan barátságosak mint a füstifecskék voltak annak idején.

Még valamivel szelídebbnek is.

Nem félnek közel repülni hozzám és 2 méterre tőlem is megállnak olykor csicseregni.

Más a hangjuk a füstifecskékhez képest, de ez alig ha meglepő. :)

Visszatértek és készítettem is pár fotót.:

Egyikőjük közel hozzám, a régi MTZ szellőzőjének tetején pózolt a fényképezőnek kb. 10 másodpercig:

Molnárfecske

Benn egy számukra is érdekes helyen, egy kerámia izzófoglalatra alapozva építették fel a fészküket:

Fecskefészek, alatta a fecskepelenkával.

A ritkán használt villanyt nem veszélyezteti és kinn van a hátsó házrészben.

A kutyákat sem zavarja néhány fecske madár.

A fecske ürülék sem zavar, mert kaptak egy fecskepelenkát(furnérlemez jelen esetben) a fészek alá.

Ráadásul pont a fecskék miatt nem álltam neki ott takarítani(porosak a falak :) ), mert nem akarom ezzel megzavarni őket.

Aztán következzék a leginkább magával ragadó fénykép:

Ifjú molnárfecskék

Ezen a képen 2-3 kis fecskét kell keresni, de a borult idő miatt nem tudtam jobb fényviszonyokat teremteni a fekete pelyhes tollú újoncok lefényképezéséhez.

Vakut nem használ a gyakorló fotós (én sem) és megvakítani sem akartam az újonc fecskéket.

Amikor jobbak lesznek a fényviszonyok, akkor készítek majd még egy képet róluk, most éppen lóg az eső lába.

Frissítés:

Itt van a beígért kép jobb fényviszonyok mellett:

Tollasodó fecskefiókák

Ők megközelítőleg 2 hét múlva már repülni fognak - a tollazatuk alapján.

15. Rumli a kamrában – polcépítés

Ahol van, ott általában a raktárhelyiség és/vagy a kamra a legszétszórtabb helyiség, főleg ha nincs elég polc ahová lehet pakolni.

Nálam is ez volt a helyzet tavaly és tavalyelőtt is.

A tavaly berakott két polc és az egy asztal már betelt, belaktam.

Neki is láttam szelektálni, de a nagy összepakolás, elpakolás után is kevés a férőhely és nagy a tömörülés-nyomorgás.

Szóval, elkezdetem szétszortírozni amit nem odavalónak gondoltam.

Aztán, mivel megkaptuk az új szelektív hulladékgyűjtő kukánkat, úgy tele is raktam papírhulladékkal, lapított műanyag flakonokkal, pár nem sokra használható üveggel és egy rakás fényes-színes újsággal ami még begyújtásra sem jó.

Na jó, esetleg nyílvessző fogónak jók ezek a fényes-színes lapok, de azt már készítettem kartonpapír hulladékból, így már nem kell. :)

Mire a végére értem már tudtam, hogy kelleni fog egy polc, mert még így is nagy a tömörülés a kamrában.

Neki is láttam faanyagot keresni hozzá, ami nem egy egyszerű feladat.

Innen-onnan összeszedtem pár régi padlódeszkát és felújítások miatt volt két teljes szál bramakléc is itthon.

A két bramakléc kicsit vastagabb a tetőlécnél, ezért pont alkalmas volt a polc 4 lábának.

A 2 db 405 cm-es lécet félbe vágtam.

A padlódeszkákból készítettem 3 pár polcdeszkának valót.

Kellett még néhány régi de még használható tetőléc, hogy az egyes szintek áthidaló, összekötő és merevítő elemeit elkészítsem.

Az összeillesztés és az összeszegelés a munka legizgalmasabb része, mert olyankor nagyon látványos a folyamat előrehaladása.

Az építésről pár kép:

Az elkészült polc be lett állítva, háttérben a zsúfoltság sarkával :)

Nem szépségversenyre készült darab, de egy festés után újabbnak fog hatni.

Amikor marad majd festék azt rá fogom kenni.

Azóta már telepakoltam a polcot. :)

14. Y2K32

Ekkor fog energetikailag révbe érni az új korszak felvezető szakasza.

Addig viszont van még tennivaló számtalan.

Nem azt fogom felsorolni, hogy milyen elemi és emberi hatások érhetik addig az emberiséget, hanem a kreativitásnak az átalakulásban betöltött szerepével kapcsolatba fogok írni.

Napjainkban már észrevehető, hogy kevesen mondják sikeresnek magukat.

Ez azért van elsősorban, mert pénzben mérik a sikerességüket.

Akiknek sok pénzük van, azok közül kevesen mondhatják úgy igazán boldognak magukat.

Mondhatni a pénz elveszi a lényeget.

Körül nézve a világban azt látni, hogy azok az emberek a boldogok – találták meg belső boldogságuk forrását – akik kiteljesültek az életükben a kreativitás által.

Ezek az emberek többségében olyan munkát végeznek amelyet szeretnek és jut szabad idejük a családjukra, a hobbijukra és saját magukra is (még ha nem is kiemelkedő a bérezésük vagy a bevételük).

Ők a szerencsések – mondhatjuk.

Azonban nem csak szerencse kérdése mindez.

A hozzáállásuk és a kitartásuk vitte el őket oda ahol épp tartanak.

Tartanak. Tartanak, mert nem áll le a fejlődésük, mivel képzik magukat és beleépítik a tapasztalataikat a munkájukba, az életükbe és a családjukba egyaránt.

Elismerik a hibáikat és törekednek azok megoldására.

Ez vajon hogyan kapcsolódik a jövőhöz? -vetődik fel a kérdés.

Úgy, hogy a fentebb körülírt élet és gondolkodásmódot folytató emberek esélyei jobbak a nagy változások idején.

Szeretik amit csinálnak, könnyebben alkalmazkodnak a változásokhoz és erős bennük a családi összetartozás érzése.

Régen, (néhol még ma is) a magyar ember meg tudta oldani a ház körüli ügyes-bajos dolgait.

Egy mai hasonlattal élve: –nem hívott dugulás elhárító szakembert, amikor nem folyt le a víz a lefolyón, hanem megoldotta egymaga vagy esetleg az egyik családtagja segítségét kérte.

Ezen kívül szántott-vetett, ruháját megjavította, elbánt a betolakodókkal és nem sűrűn járt az orvosnál.

Ez most ilyen formán furcsán hangzik, de nem ezt kell követnünk feltétlen, hanem amit az őseink is követtek.

Tehát, maradhat a modern technológia azon része – tudatosan használva – amely nem pusztítja a környezetünket.

Ne hagyjuk, hogy a kényelem vágyának rabszolgái legyünk – maradjunk szabad emberek.