11. Csicsóka

Mostanság kezd újra ismerté lenni ez a különleges növény, ami a - felhasználás szempontjából – krumpli elődje volt, itt Magyarországon.

Több fajtája is létezik. 

Van vöröses héjú,világos héjú, nemesített(burgonyához hasonló formájú) és nemesítetlen(gyömbérhez hasonló formájú).

A csicsóka nagy előnye, hogy kevés gondozással termeszthető és kevés a kártevője.

Sokoldalúan felhasználható növény. Levest, pürét, chipset, ... lehet készíteni belőle.

Én leginkább nyersen fogyasztom.

Meg eszik olyan jószágok is mint pl. a nyulak és a sertések.

A csicsóka kiszáradt szárával könnyű begyújtani a kályhába és komposztnak is kiváló.

A napraforgó rokon növénye, a szára és a virágzata szinte ugyanaz, csak a csicsókának a gyökérzónájában fejlődik a csicsóka gumó.

Ráadásul a csicsókát elég csak egyszer elültetni. Aztán ivartalanul(gumóval) szaporodik.

A rokonom kertjében már ott van 50 éve lassan és köszöni szépen jól van.
Az sem baj ha benövi a tarack vagy az útifűfélék, mert a csicsóka még ezeket is elnyomja idővel.

Igazi városi legénykéknek való növény, mert gyakorlatilag önfenntartó.

Annyi a macera vele, hogy csak ősztől tavaszig szedhető és hogy ki kell ásni.

A szára megnő 2-4 méter magasra is, a környezeti feltételektől függően.

A szára tavasztól őszig nő és zöldell. Ősszel kezd elszáradni.

Ültetése bokrokba történik.

Az hogy milyen távolságra vannak a bokrok, az csak a csicsóka méretére lesz hatással.

10 cm mélyre, 40 cm sortávolságra és 30 cm-es tőtávolságra érdemes rakni.

Viszont ha csak pár négyzetméter szabad hely van, akkor be lehet sűríteni, akár egy sarokba is,. A lényeg hogy érje a nap és az eső.

Csatornakifolyók közelébe is lehet telepíteni, mert szereti a vizet.

Az itthoni erősen agyagos itthoni talajban sem okoz neki gondot a csapadékosabb idő, pedig a fészer mellett van ahova lefolyik a víz a tetőről.

Beszereztem az egyik boltból nemesített csicsókát, majd kiderül, hogy mi lesz belőle.

Amikor kiszedésre kerül a csicsóka akkor érdemes visszarakni valamennyi közepes méretű gumót ugyanabba az ágyásba és le van tudva az ültetés a következő évre.

A csicsóka télálló, nem fagy ki ha van rajta legalább 5-10 cm földréteg.

Talajtakarást is érdemes készíteni a csicsókára, mert védi a kiszáradástól, a fagytól és a gilisztákat is oda vonzza. Illetve a gyomok számát is le lehet csökkenteni ezáltal.

Mit is mondjak..., okkal nevezik a csicsókát a szegény ember burgonyájának.

Rá szolgált erre a jelzőre.

10. Fokhagyma

A fokhagyma sokoldalúan felhasználható növény.

Ráadásul egyszerű a termesztése, mert nincs sok kártevője.

A fokhagymáról szinte mindenkinek a boltban kapható változat jut eszébe.

Van azonban egy másik variánsa is, ez az óriás fokhagyma.

Ugyanúgy Kínából származik az őse. Ez természetesen nagy méretű növény, nem a sok műtrágyától és vegyszertől nő meg ekkorára.

Egy régi szakkönyv azt írta, hogy azért nem termesztik nagy üzemben az óriás fokhagymát, mert nem gazdaságos a szaporítása. Ezért nem található meg a boltok polcain.

Egy szemléltető kép:

Bal oldalt egy átlagos méretű óriás fokhagyma, jobb oldalt pedig a legnagyobb hagyományos fokhagymáim láthatóak.

Szóval én személyesen tapasztalom az óriás fokhagyma termesztését és azt kell hogy mondjam, hogy nekem gazdaságosabb, mint a sima fokhagyma.

Hogy miért is gazdaságosabb?

Mert sokkal nagyobb gerezdek és sokkal nagyobb fokhagymafej terem belőle.

Egyedüli hátrány a rothadásra való nagyobb érzékenység, de ez időben történő kiszedéssel orvosolható.

Ez utóbbi inkább az agyagos talajokon jelent gondot.

A hagyományos fokhagymát is termelem ugyanúgy, mert kell a biodiverzitás.

Ha az egyik termesztése csődöt mond, a másik még mindig ott van mint tartalék.

Októbertől márciusig kb. 5 cm mélyre, 14 cm-es tőtávolságot és 20 cm-es sortávolságot tartva kell ültetni a fokhagyma gerezdeket az előkészített talajba.

A hagyományos, kisebb méretű fokhagymánál 8-10 cm-es tőtáv is megfelelő.

Ezután 2-3 hét(attól függ milyen meleg van) után el kezdenek látszódni a sorok, kibújik a fokhagyma zöld levélkezdeménye:

Kinőtt a fokhagyma a talajtakarás alól.

A fokhagyma télálló, nem kell félni, hogy elfagy. Viszont lehet olyan talajtakarást eszközölni, amilyen a képen látszik. Ott falevél és fűrészforgáccsal van befedve a talaj.

Ez a talajfedés védi a fagytól és a kiszáradástól a talajt.

Illetve vonzza a gilisztákat, amelyek egyaránt fellazítják és trágyázzák is a talajt.

Talajtakarás nélkül is megnő szépen a fokhagyma.

A giliszta trágyáról annyit érdemes tudni, hogy a növények számára ez a legkiválóbb trágya – ha nem a legjobb – a világon.

A fokhagymát érdemes a kert szegélyeként alkalmazni, mert így elkerülhető számos kártevő munkát végző élőlénycsoport elszaporodása, amelyek károsítják a többi haszonnövényt.

Tavasszal jelentkezni fogok egy újabb bejegyzéssel, majd végül a nyári betakarításkor is.

9. A fahamu hasznosítása

A fahamu nem ismeretlen vendég ott ahol fával történik a lakás fűtése, a meleg víz előállítása, a főzés, a sütés stb.

Sokszor tapasztaltam az utóbbi években azt hogy kidobják a fahamut. Pedig azt fel lehet használni számos módon.

Néhány példa:

- Tápanyag visszapótlása a talajba,

- Hamulúg készítése, esetleg szappan készítése a segítségével,

- Galvánelem készítése,

- Télen a járdák csúszásmentesítése.

A fahamu keletkezése:

A fák növekedésük során felveszik az ásványi anyagokat, vizet a talajból és széndioxidot a levegőből. A tűzifának valót kivágják.

Szerencsés esetben a víz egy része elpárolog amikor a fát tűzifaként tárolják és szárítják.

Ezután az immár légszáraz tűzifa (12-14% nedvesség tartalmú) elégetésre kerül a tüzelőberendezésben miután a maradék víz távozik és a megkötött szén többségében széndioxid formájában távozik.

Ezt követően megmarad a salak vagyis a fahamu, ami az eredeti famennyiség 1-2 %-t teszi ki.

Fahamu a fatüzelés hasznos mellékterméke.

Tápanyag visszapótlása a talajba:

Amikor a talajból kinő valamilyen növény, akkor táplálkozik belőle, tápanyagokat vesz fel a gyökérzetén keresztül. Legyen az fű, fa, virág, zöldségféle, kukorica, mind igénylik a talaj oldott ásványi anyag tartalmát.

Ezért szükséges után pótolni, mert az ember nem hagyja hogy a növény ott helyben elkorhadjon. Hanem arrébb viszi a számára fontos növényi részeket, amellyel együtt így földből kivett tápanyagot is elszállítja.

Alapvetően ezért van szükség a trágyázásra. Legyen az szerves vagy szervetlen trágyázás.

A fahamu a szervetlen(ásványi) trágyák közé tartozik.

Rendkívül magas a káliumtartalma, ami a zöld növényi részek növekedésére van kihatással.

Viszont tartalmaz egyéb ásványi anyagokat is amelyek fontosak a növények növekedéséhez.

Amikor a növények leveleinek színe a normálistól világosabb, azt kálium, magnézium vagy mindkettő hiánya okozza nagy eséllyel. Ekkor segíthet a hamu kijuttatása.

A hamut a legegyszerűbben (hatékonyan) a komposzthoz hozzákeverve lehet kijuttatni.

Össze kell keverni a hamut a komposzttal, vagy rétegesen önteni a komposztra, ahogy gyűlik a szerves hulladék.

Ezután kell várni kb. 2 hónapot mire összeérik az egész.

Végül már csak ki kell juttatni a célterületre.

Van egy másik lehetséges módszer, ha már nincs idő kivárni a komposzttal való összeérést vagy nincs komposzt amibe bele lehet juttatni.

Ekkor közvetlenül a földre kell kijuttatni a hamut és beforgatni – felásni, szántani – a talajt.

A hamu rá lett szórva a komposztra, már csak szét kell teríteni a talajon egyenletesen.

A harmadik megoldás a talaj tetejére való kijuttatás, de csak módjával!

Ilyenkor az eső végzi el a hamu talajba való bedolgozását/bemosását.

Ez egy lassú folyamat, amelyet nem mindegyik növény szeret.

Ugyanúgy ahogy a műtrágya nagy mennyiségben gyomirtó, úgy a hamu is ugyanezt képes véghez vinni a haszonnövényekkel is.

Minden növénynek különböző az ilyen téren tanúsított tűrőképessége.

Pl.: - a friss komposzton megnőnek a fűfélék, a paradicsom, a burgonya és a tök, de a földieper már kiég/elpusztul.

Tessék körültekintően bánni ezzel a tápanyag koncentrátummal és növényeink meghálálják!